Mária megkoronázása

Mikor I. (Hunyadi) Mátyás 1467-es pénzreformja után a magyar pénzverésben Szűz Mária a kis Jézussal (Madonna) állandó éremképpé vált, Máriát a fején koronával ábrázolták. Szűz Mária, Isten Anyja megkoronázása a megkülönböztetett vallásos tisztelet kifejeződése. A Napbaöltözött Asszony (lat. mulier amicta sole), Apokaliptikus Asszony, Holdsarlós Madonna Szent János látomásában, a Jelkenések könyvében jelenik meg: „egy nagy jel, kinek öltözete a nap, lába alatt a hold, fején 12 csillagból a korona” (Jel 12,1-2).

Mária megkoronázásának teológiai háttere a következő: Isten Máriát már a világ kezdetekor kijelölte arra a szerepre, hogy Isten Fiát megszülje. Mária hozta helyre amit az emberiség hajnalán Éva, Ádám társa a paradicsomban elrontott.

Mária engedelmes életet élve elfogadta és befogadta Isten akaratát, amelyet Gábor főangyal közvetített számára (angyali üdvözlet · Gyümölcsoltó Boldogasszony / Jézus fogantatásának ünnepe – március 25.). Mennybevételekor (Nagyboldogasszony napja – augusztus 15.) a földi létből egyenesen a „mennyei boldogságba”, a transzcendensbe jutott. A mennybeviteli liturgia szerint a korona a földi szenvedésének jutalma: „Nagyboldogasszony ünnepének titkában teljesedett ki az Istenanya nagysága: az ég és föld mennybe fölvett királynője lett.”¹ A katolikus egyház tiszteletét azok az ábrázolások fejezik ki, amelyek ikonográfiájában Máriát koronával a fején, mint királynőt ábrázolják (hüperdulia).

• A hüperdulia (a gör. hüper, 'fölé' és duleia, 'szolgálat' szavakból): megkülönböztetett vallásos tisztelet, a szentek tiszteletének legfelső foka, ami egyedül szűz Máriát, Boldogasszonyt illeti meg istenanyasága miatt. A hüperdulia lényegileg különbözik az imádástól, ami egyedül Istent illeti.

Az epheszoszi zsinat (431. június 22-től szeptemberig) után, amikor Máriát az Istenszülő² címmel tüntették ki, a következő magasztos figyelem 1038-ban irányult felé, amikor Szent István Magyarországot Mária oltalmába ajánlotta. Azaz felajánlotta neki a magyar koronát. Tulajdonképpen ezzel az uralkodói aktussal született meg a mennyei koronázás gondolata, tehát először Európában a keresztény Magyarország sugalmazta a koronázás jelentőségét. Regnum Marianum Ennek hatására a 12. században jelentek meg azok a Máriaképek amelyeken Mária égi trónon ül és a koronát angyalok tartják feje felett, miközben Krisztus Mária felé fordulva megáldja őt (Senlis 1153–1191, Párizs 1210, Chartes 1225.), vagy a trónon ülő Krisztus koronázza meg (Strassburg 1230).

A felvidéki gótikus faragott oltárok többségén (és néhány templomkapu mandorláján) a Szentháromság koronázza meg Máriát, aki az Atyaisten és Krisztus között térdel, feje fölött pedig a Szentléleket jelképező galamb lebeg.

A Szűz Máriáról elnevezett legnagyobb római katolikus templom, a Vatikán területén kívül lévő pápai főszékesegyház, a Santa Maria Maggiore-bazilika szentélyének félkupola-boltozatán látható 13. századi mozaik az egyházpolitikai elveknek megfelelően, a Mária-kultuszt megtestesítő „Mária megkoronázása” témát ábrázolja (Jacopo Torriti, 1295).

Ugyanitt a 16. században VIII. Kelemen pápa egy Mária-szobrot koronázott meg. Rómán kívül legelőször két olyan kegyképet koronázott meg pápa, amely Magyarországhoz kötődik: az egyik a tersattói Szűz Mária (1715), a másik a częstochovai Fekete Madonna (1717). Mindkét kegyképet XI. Kelemen pápa által küldött koronával koronázták meg, és a hagyomány szerint mindkét képet Szent Lukács evangelista festette. Valamint mindkét kegykép kapcsolatba hozható Nagy Lajos magyar királlyal.

Tersatto (olaszul, latinul Tarsatica, magyarul Terszat, horvátul Trsat) dalmáciai város hírnevét a Szent Család názáreti házának (Casa Santa) legendája teremtette meg. Eszerint 1291-ben – amikor az utolsó szentföldi keresztény kézen levő vár, Akkó is elesett – Szűz Mária házát az angyalok az akkor Magyarországhoz tartozó település határába vitték. Bár a Frangepán család gondjaikba vették a Szent Házat, de a helyiek elbizakodottsága miatt 1294-ben az angyalok továbbrepítették, s Recanati mellett egy babérligetbe tették le. Mária egykori názáreti háza ma a loretoi bazilika közepén, márványépítménybe foglaltan áll (Alma Domo Lauretana).

A Szent Ház tersattoi helyén Nagy Lajos király adományából a Trsati Szűzanya tiszteletére szentelt kegytemplom épült, amelynek oltárára V. Orbán pápa 1362-ben egy – a hagyomány szerint Szent Lukács evangelista által festett³ – Szűz Mária kegyképet adományozott.

A kegyképet 1715. szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján XI. Kelemen pápa által küldött aranykoronácskákkal ünnepélyesen megkoronázták.

A Jasna Góra pálos kolostorában őrzött Szűz Mária ábrázolást a legenda szerint Szent Lukács evangelista festette egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott. A Szent József által készített asztallapra festett képet a hagyomány szerint Szent Ilona császárnő 326-ban vitte el Jeruzsálemből Konstantinápolyba, ahonnan 803-ban egy rutén fejedelem udvarába került, mint ajándék. Az iratok szerint Jeruzsálemből Konstantinápolyon és Belzen keresztül 1382-ben került a kolostorba, amikor azt a magyar pálosok birtokul kapták. Az ikon, amelynek csodatévő erőt tulajdonítanak, évszázadok óta vonzza a zarándokok tömegeit a világ minden tájáról. A Csodatévő Madonna a Fényes Hegyet („Lengyelország szívét”) a világ egyik leglátogatottabb zarándokhelyévé tette.

1382-ben, amikor Nagy Lajos magyar király leányát, Hedviget (Jadwiga) lengyel királynővé választották Krakkóban (uralkodott: 1384 – 1399), 16 magyar (budaszentlőrinci és márianosztrai pálos érkezett Jasna Gora hegyére, akik megtelepedésével kezdetét vette a Częstochowa-i pálos kolostor története. A legnagyobb valószínűséggel ők adták a hegy és a Nagy Lajos király unokaöccse (Opolei László / Ladislaus Oppolien /Wladyslaw Opolczyk herceg, magyar nádor, a király lengyelországi helytartója) által alapított kolostor nevét⁴, valamint ők hozhatták a nevezetes kegyképet is, mint Opolei László adományát, aki azt az 1352-ben Nagy Lajos által elfoglalt Kelet-Galíciai Belzből (Halics és Lodoméria) egy későbbi tatár ostrom során mentette ki.⁵

A częstochovai Fekete Madonnát először 1568-ban nevezik Regina Poloniae-nak.⁶ Ezt követően II. János Kázmér Lengyelország királya 1656-ban, Lembergben (Lwow) Patrona Poloniae-ként említi Máriát – miután a svéd–lengyel háború kezdetén Jasna Gora ostromakor (1655. október 29-től december 27-ig) a Szűzanya oltalma és közbenjárása következtében a svédek nem tudták elfoglalni az erődített kolostort. A pápai legátus által mondott szentmisén János Kázmér ünnepélyes fogadalommal felajánlotta Lengyelországot a Szűzanyának, akit az ország Patrónájává és Királynőjévé választott, se e felajánlást beiktatták a lengyel alkotmányba.

A Szűzanya jasna góra-i kegyképét, Regina poloniae-t 1717-ben kétszázezer zarándok jelenlétében egy XI. Kelemen pápa által küldött koronával megkoronázták.

1854-ben IX. Pius pápa hirdette ki a szeplőtelen fogantatás dogmáját, és személyesen helyezte fel a Szent Péter-bazilika kórusára az Immaculata képet. Majd száz évvel később, a dogma kihirdetésének centenáriumán, XII. Pius pápa megírta a „Fulgens corona” kezdetű pápai körlevelét, amelyben május 31-ét Mária királynői méltóságának napjává rendelte. Magyarországon Sarlós Boldogasszony napja (július 2.) az áldott állapotban lévő Boldogságos Szűz Mária ünnepe: Mária látogatása Erzsébetnél.

A középkori és későbbi magyar aranypénzek koronás Madonna-ábrázolásaik révén tehát a szakralitás legfelsőbb magasságaiba emelkedtek.