Reditus ad fontes
Heltai Gáspár Krónikájában 1034. Nagyboldogasszony napján (a Képes Krónikában 1038-ban) István király így szólt az egybegyűlt püspökökhöz és urakhoz:
„Én az Magyarországot ajánlottam még régen a Szűz Mária asszonyunknak, és aszt választottam patrónának a magyaroknak, és az ő nevére verettem a magyaroknak pénzét. Ez okaért állhatatos szűvel szolgállyatok minnyájan Asszonyunknak. És ha valami veszedelem akarna jőni reátok, az ő palástyával béfedezi és mególtalmazza a Magyarországot, mert ő a Patrona Hungariae.”
II. Rákóczi Ferenc a Vallomásokban így elmélkedik:
„Csodálatra méltóak a te műveid, Uram, nemcsak azon dolgok esetében, amelyekben a hit alapján kell hinnünk, minthogy meghaladják az emberi fölfogóképességet, hanem az olyan jelenségek esetében is, melyek értelmünk hatáskörébe tartoznak. Nagy rejtelmek ezek, melyeknek megszemléléséhez kegyeskedtél fölemelni elmémet, de a te kegyelmed adománya az is, hogy megszemlélésük közben nem foglyul esik, hanem megbizonyosodik értelmem.”
René Guénon írja a kvalitatív pénzről:
„…használatuk tradicionális eredete miatt bármelyik pillanatban „támaszul” szolgálhattak a meditációnak, összekapcsolva az individuumot valamivel, ami nem egyszerűen korporális modalitás, így segítve minden egyént abban, hogy képességeinek mértéke szerint rátaláljon egy magasabb rendű állapotra…”